2005-ben újabb jelentős szabályváltozásokat hoztak a Formula–1-ben. A legfontosabb az a szabály volt, aminek értelmében a versenyzőknek egy garnitúra gumival kellett végigfutniuk az időmérő edzéseket és a teljes versenytávot, valamint a motorszabály, amely szerint egy hajtóműnek két versenyhétvégét kellett kibírnia. A rajtsorrendről az első hat futamon két „egykörös” időmérő edzés döntött (egy szombaton, egy vasárnap), ám a nürburgringi Európai Nagydíjtól kezdve a nézők és a média általános elégedetlensége miatt eltörölték a vasárnapi időmérő edzést.

A szezon elején a Renault és Fernando Alonso erősen kezdett és nagy előnyre tett szert a világbajnoki pontversenyben. A McLaren az első néhány futamon azzal a problémával küzdött, hogy autójuk túlságosan óvta a gumikat, így azok nem tudtak megfelelően felmelegedni az egykörös időmérő edzésen. Miután ezt kiküszöbölték, a csapat egyre jobb teljesítményt nyújtott, Räikkönen pedig megnyerte a Spanyol- és a Monacói Nagydíjat.

A Nürburgringen az első helyen állt az utolsó körig, amikor azonban a kockásra fékezett gumi miatt eltört a jobb első kerékfelfüggesztése és a gumifalba ütközött. A versenyzőnek nem lett baja, de a futamot a nagy vetélytárs, Alonso nyerte meg.

A következő versenyen, Kanadában csapattársát, Montoyát kiintették az első helyről, így Räikkönen ismét nyert, majd a Michelin gumikkal ellátott csapatok (a McLaren és a Renault is közéjük tartozott) által kihagyott Amerikai Nagydíj után Franciaországban második, majd a Brit Nagydíjon pedig harmadik lett. Räikkönennek mindkét alkalommal motort cseréltek az autójában az időmérő edzés után, és a szabályok értelmében ez tíz helyes rajtbüntetést vont maga után a versenyen, így a finn csak a mezőny közepéről rajtolhatott.

A Német Nagydíjon Räikkönen ismét kiesett a túlhajtott motorja miatt, de aztán a Magyar- és a Török Nagydíjon nyerni tudott. Az Olasz Nagydíjon megint motort cseréltek autójában, így a pole pozíció helyett csak a 11. helyről indult, s végül negyedik lett. Belgiumban nyert, de ekkor már a sok műszaki hiba miatt, ami a szezon során sújtotta, nem sok esélye volt a világbajnoki címre. A következő versenyen, a Brazil Nagydíjon Alonsónak a harmadik hely is elég volt arra, hogy bebiztosítsa a címet – és ezt meg is tette. A Japán Nagydíjon Räikkönen a 17. helyről indulva nyert az utolsó körben megelőzve a műszaki hibával küszködő Giancarlo Fisichellát, a szezon utolsó futamán, Kínában pedig második lett Alonso mögött.

A világbajnoki pontversenyben a finn összesen 112 pontot gyűjtött és a második helyen végzett a 133 pontos Alonso mögött. Szoros csata kettejük között a pályán vagy a világbajnoki pontversenyben nem alakult ki az év során. Räikkönen csapattársa, Juan Pablo Montoya – aki két futamot szezon eleji sportbalesete miatt kihagyott, egyről pedig kizárták a csapat hibája miatt – 60 ponttal a negyedik helyen végzett.